A szervezet története a hatvanas évek végén kezdődött, amikor az akkori egyetemisták egy csoportja elhatározta, hogy segíti a középiskolásokat a felvételire való felkészülésben. A munka olyan hasznosnak bizonyult, hogy a KISZ 1969-ben felkérte a tagokat, hogy hivatalos keretek között folytassák a munkát. Ekkor vette fel a szervezet a Studium Generale nevet (későbbiekben SG). Az első években a vidéki diákok segítése volt a cél – az alapítók úgy gondolták, hogy a vidékiek a fővárosi tanulókhoz képest hátrányosabb helyzetből indulnak, nehezebben tudják megszerezni azokat az ismereteket, amelyek szükségesek a sikeres felvételihez. Akkoriban ez egybevágott a KISZ azon törekvéseivel, amelynek célja a hátrányos helyzetű fizikai dolgozók családjainak segítése volt. Ekkoriban a segítségnyújtás formája a levelezésben merült ki.

1971-től bővült ki a szervezet tevékenységi köre, ekkor kezdődött meg ugyanis a szombat délelőtti tanítás a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem épületében. Az Egyetem is támogatta az SG-t: saját irodát és az oktatáshoz termeket biztosított, valamint rendelkezésre bocsátotta az Egyetem nyomdáját, mellyel a levelek sokszorosítása könnyen megvalósítható volt. A tanítás jelentősége csak fokozatosan vette át a vezető szerepet a levelezéstől – akkor, amikor a fővárosiaknak is segíteni próbáló budapesti tanárok száma jelentősen megemelkedett.

Szintén 1971-ben kezdődött a táborok hagyománya. Az évente kétszer – tavasszal és nyáron – megrendezésre kerülő táborok már akkor is a maihoz hasonló keretek között folytak, a tanítás és a különböző szórakoztató programok szinte változatlan formában jelennek meg a mai táborokban is. A kezdetekben 120 egyetemista mintegy 800 diákkal levelezett, a táborokban pedig 40 tanár tanította a 200 legszorgalmasabb diákot.

Eleinte az SG-sek a három egyetemi kar – általános, kereskedelmi, ipari – élére kari felelősöket neveztek ki, akiknek a feladata a saját karuk hallgatóival való kapcsolattartás volt. A kari felelősök szerepe később folyamatosan csökkent, és kialakult a mai napig fennálló tantárgyi struktúra: minden felvételi tantárgynak volt egy felelőse, aki figyelemmel kísérte az adott tárgyat oktató tanárok munkáját, órákat látogatott, és összeállította a táborokban tanító tanárok listáját. Ezeket a felelősöket ma szekcióvezetőknek hívják.

Az Egyetem tanárai is kezdetektől fogva ellenőrizték a szakmai munkát, de a tagok önálló munkáját számottevően soha nem korlátozták. A szervezet mindig is próbálta megőrizni a függetlenségét, amely némiképp csökkent, amikor 1974-ben állami felügyelet alá került. Az oktatásért felelős minisztérium célja az volt, hogy ezt a fajta felkészítési munkát más felsőoktatási intézményekre is kiterjessze. A tevékenységet bölcsész, jogász, műszaki és közgazdasági ágazatokba szervezték. A Studium Generale nevet a Fizikai Dolgozók Gyermekeit Előkészítő Bizottság elnevezéssel bővítették, amelyet később Felvételi Előkészítő Bizottságra (FEB) módosítottak.

A FEB jelentősen megkönnyítette az SG pénzügyi helyzetét, a szervezet ugyanis ennek köszönhetően rendszeres állami támogatást kapott. Ez a 80-as évek közepére már nem volt elegendő, a rendszerváltás után pedig a minisztérium támogatása is jelentősen csökkent. Így ma már a különböző szponzoroktól, illetve pályázatokon keresztül befolyó összegek nélkül a Studium Generale működése elképzelhetetlen lenne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztus 2017
Ke Sze Cs Szo Va
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3